Hallott már a time-out nevelésről? Ha a hokiból is ismert időkérés jutott az eszébe, nem jár messze a valóságtól. A következő sorok elárulják e nevelési módszer lényegét es alkalmazhatóságát.
Valószínűleg Ön is gyermekkorban megtapasztalta a sarokba állítást és lehet hogy Ön is már alkalmazta e büntetési módszert. Ezen büntetés enyhébb elnevezése és egyúttal enyhébb formája az ún. time-out technika, amelynek, a többi nevelési módszerhez hasonlóan, vannak előnyei és hátrányai. Lencsevégre vettük a módszer lényegét.
Sarokban állás másképp
Még mielőtt alkalmazná a time-out módszert, állítsa fel a szabályokat. Ennél a módszernél a lényeg ugyanis a sarokban állás elkerülése. Ha már arra kerül a sor, a büntetés letöltéséhez válasszon egy kényelmesebb, nem annyira megalázó helyet. Lehet az a kedvenc karosszék vagy kanapé, amely a gyermekben pozitív érzésekkel párosul. A sarokban állás ugyan hatékony, de kegyetlen büntetés. Állítsa választás elé gyermekét – állni vagy ülni szeretne – de bármelyiket helyet is választja fontos, hogy az a szülő által jól belátható legyen. Végsősorban arra törekedünk, hogy a kis lurkó csendben elmélyüljön és elgondolkodjon tettein. A gondolkodás pedig sokkal jobban megy egy kényelmes helyen, nemde?
Time-out mindenkinek
A time-out nem csak a gyerekekre, de a felnőttekre is alkalmazható. A szülő ilyenkor elgondolkodhat azon, nem itélkezett-e elhamarkodottan illetve reakciója nem volt-e csak düh és harag által kiváltva. A time-out büntetés mindkét oldalra érvényes, hiszen a szülő is követhet el hibát. Tudatosítsa, milyen előzményekkel járt a büntetés, hogy a jövőben elkerülhessék őket és egyúttal gondolkodjon el azon, hogyan vitatja meg gyermekével a problémát a time-out letelte után. A hangsúly ugyanis éppen a probléma megbeszélésén van.
Két vagy több perc?
Ahogy az a sportmérkőzésekben is lenni szokott, a háztartásban is lehet a time-out időtartama különböző. Ez elsősorban a gyermek életkorától függ. Szakemberek véleménye szerint, az iskolás kor előtti életkorban a büntetés hossza 2-5 perc, kisiskolás korban 5-10 perc legyen. A time-out időtartamának meghatározásakor a gyermek életkorára is alapozhat, amikor egy évnek egy perc felel meg, tehát egy négy éves gyermeknek négyperces büntetést, nyolc éves gyermeknek nyolcperces büntetést szabhat ki. A time-out technika óvodásoknál és alapiskolásoknál bizonyul hatékonynak. A középiskolásoknál már nehezen alkalmazható.
Time-out vagy time-in?
A time-out módszer nem mindenkinél és nem minden helyzetben alkalmazható. Vannak gyerekek, akik számára ez a büntetés nagyon megalázó, a legkisebbek pedig nem értik, miért nem tölthetik szeretett szüleikkel ezt az időt. A kisgyerekek nem tudják kordában tartani érzelmeiket és bár a time-out technika éppen erre törekedik, alkalmazása nem mindig jár sikerrel. Egy kiskorú gyermeknek nincsen lelkiismeret-furdalása, nem érti a büntetés értelmét és lényegét ezért általában azt gondolja, hogy szülei már nem szeretik őt eléggé. Hogy szerethet valaki, aki nem enged magához mindaddig, amíg le nem csitulok?
Ha túl kegyetlennek találja a time-out módszert, próbálja ki a time-in technikát, amely ennek ellenkezője. A time-in módszer nem büntet. Alkalmazása során a szülő nyíltan tárgyal gyermekével, bátorítja őt és teszi mindezt közvetlen közelében, így a gyermek ebben a kellemetlen helyzetben is szeretettnek érzi magát. A time-out módszernél a gyermek magába fojtja érzéseit, míg a time-in technika lehetővé teszi, hogy szabadon kifejezze érzelmeit és így fokozatosan megtanulja őket kezelni.
A gyermeknevelés időtlen idők óta büntetésekkel járt. Szerencsére a mai modern társadalomban a fenyítést egyre inkább az együttműködő nevelési módszerek váltják fel. Bármelyik módszert is válassza, legyen mindig gyermeke közelében, próbálja őt meghallgatni és megérteni és ha már arra kerül a sor, a büntetés legyen az elkövetett tettel arányos.
