Aki még nem élte meg, nem volt szülő. A játékokért folytatott gyerekek közötti harcról van szó és teljesen mindegy, hogy egy vagy több gyermeket nevel. Akár vendégségben, akár óvodában vagy a játszótéren vannak, az ilyen konfliktus bármikor bekövetkezhet. A veszekedéseket nem ritkán sikolyok és sírás kíséri és ha a vita nem csitul a szülő általában közbelép. De vajon jó, ha beleavatkozunk a gyerekcivakodásba?
A csecsemők ismerkednek az őket körülvevő világgal, megfigyelik és kiértékelik az adott helyzeteket és ezáltal egyre önállóbbá válnak. A lakáson belül képesek eljutni az egyik pontról a másikba és játékaik kizárólagos tulajdonosai. A birtoklás érzésével együtt megtapasztalják az osztozkodás okozta, számukra kellemetlenebb érzést. Az osztozkodás ideje is a gyermekfejlődés természetes része. Hogyan kerülheti el, hogy gyermekéből önös felnőtt legyen?
Próbálja meg megérteni gyermekét
Elgondolkodott néha azon, mekkora fejlődésen esnek át a gyerekek az első két életévükben? Megtanulnak járni, szaladgálni, ugrálni, jelentősen javul finommotoros képességük és szülői segítség nélkül képesek étkezni. Ezzel együtt elérnek egy bizonyos szintű önállóságot és tudatában vannak azzal, hogy az akció reakciót vált ki. Ez a szülőket büszkeséggel és elégedetséggel tölti el. De ennek az időszaknak megvannak az árnyoldalai is, vagyis a szülőnek számolnia kell azzal, hogy az egészséges fejlődési folyamat elválaszthatatlan része az osztozkodás ideje, valamint a szociális és kommunikációs készségek gyakorlása.
Ebben az időszakban a gyerekek érzékenyen és emocionálisan reagálnak különböző helyzetekben. Minden érzést teljes mértékben élnek meg – ha öröm tölti el őket, szinte repkednek a boldogságtól, de ugyanakkor maximálisan tudnak szomorkodni, dühöngeni vagy haragudni. A kisgyermekben fokozatosan kialakul az éntudat és ezzel egyidejűleg megjelenik a birtokos névmás – az enyém. Ebből kifolyólag csecsemő és kisgyermek korban természetes a játékokért folytatott versengés. A gyerekek ilyenkor még nem tesznek különbséget a kölcsönzés és visszaadás fogalmak között és ha valaki játékaikhoz nyúl, ezt veszélyeztetésnek értékelik ki és e szerint cselekednek. Nem nézik tétlenül, ahogy valaki elveszi egyetlen tulajdonukat!
Birtokold, de kölcsönözd
Ha aprósága egy játékért folytatott konfliktusba keveredik testvérével vagy cimborájával, próbálja neki érzékenyen megmagyarázni a kölcsönzés fogalmát. A gyerekek nem képesek felfogni, miért is kellene valamit, ami csakis az ő tulajdonuk, valaki mással megosztaniuk. Magyarázza el neki, hogy osztozkodni szép dolog és ha kölcsön is adja valaki másnak a játékát az még azért az övé marad és miután a másik játszik vele, visszaadja.
Az ilyen konfliktusok megelőzésének egyik módja az osztozkodás gyakorlása. Játszon gyermekével és néha kérje kölcsön játékait. A kölcsöntárggyal szórakozzon egy kis ideig, majd adja vissza egy köszönöm szóval kísérve. Osszák meg a fagyit vagy a reggeli egy részét. Beszélgessenek a nagylelkűségről és az önzetlen magatartásról. Minden gyermeknek más-más játékai vannak és éppen ebben rejlik a közös játék szépsége.
Az enyém és kész!
Még ha tökéletesen is elmagyarázta az osztozkodás fogalmát, a konfliktusokat nem tudja teljesen kiküszöbölni. Ha szeretne is közbelépni, ne tegye mindjárt a veszekedés elején, adjon a gyerekeknek esélyt arra, hagy önállóan próbálják megoldani a problémát. Ha a zajongásnak és sírásnak nincs vége, gyengéden lépjen közbe. Modja el nekik, hogy az ilyen viselkedésnek következményei vannak. Állítsa fel az osztozkodás szabályait és magyarázza el, hogy az osztozkodás kölcsönös.
Ha a gyermek a civakodás közepette éppen azt a játékot szeretné, amelyet nem kaphat meg, avatkozzon be aktívabban – gyengéden és tapintatosan vegye el a veszekedés tárgyát és helyezze olyan helyre, ahol a gyerekek számára elérhetetlen. A másik megoldás, hogy egy bizonyos időre a gyerekeket szétválasztja. Ha megnyugodtak a kedélyek ismét együtt játszhatnak, de már a konfliktuskeltő játék nélkül. Mielőtt megpróbálná megoldani a konfliktust, kérdezzen rá a gyerekeknél, mi volt a veszekedés kiváltó oka.
Ha a gyerekek közötti konfliktusok megoldásáról bészélünk, gyakorlatilag egy kis csatateret és veszélyes zónát közelítünk meg. Sajnos az összetűzések kezeléséhez nincs egységes útmutató. Amit tehet a szülő az az, hogy időt szán gyermekére és gyakori beszélgetésekkel próbálja vele együtt oldani a fejlődés során megjelenő problémákat és akadályokat.
